A Gutin (1447 m) ma – 2020. február 7-én

Hírek Magazin Turizmus Vidékünk

A Vihorlát–Gutin-hegyvidék egyik legkeletibb tagja. Az év bármelyik évszakában, akár bakancsos turizmussal, vagy gépkocsival, a Gutin csúcsaiban, völgyeiben, szakadékaiban, szikláiban, növény- és állatvilágában nagy élvezettel gyönyörködhetünk.

Bárhonnan és bármikor is pillantjuk meg a Rozsály széles hátát, Petőfi hallhatatlan sorai lüktetnek felénk: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok. / Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.”

A Rozsályról észak felé ereszkedve 916 méter magasságban találhatjuk az Izvora (Forrásliget) szép fennsíkját, szemközt a Gutin nyugati oldalának gyönyörű, impozáns kőszikláival, fenyőligetekkel. Nem véletlen, hogy az E.K.E. Gutin Osztálya 1935-ben ide építette menedékházát, azonban ezt megelőzően is volt hol meghúzódnia az idelátogatónak. Az izvorai erdészházakat (építőjükről) Molcsányi-telepnek nevezték.

Itt találkoztunk Glatz Oszkár festővel, ki a két ház egyikében rendezte be műtermét, s itt a magasban, az itteni viszonyokhoz képest jól-rosszul élte világát.” (Siegmeth Károly)

A Nagybányán nevelkedett Ferenczy Béni öt évtized múltán is lelkesen írt az izvorai nyarakról: „Most is látom a kb. ezerholdnyi zöld rétet, körülvéve magas, elég öreg fenyves erdővel. A rét közepén hatalmas öreg tölgyfa áll egyedül, nagy terebélyes koronával. A faházak csoportját, ahol lakunk, a réttől karámkerítés választja el… Tíz éves lehettem, amíg Glatzzal együtt laktunk ott… Ő akkor nagy turista volt, és nem tudom, hogy nem ő volt-e az, aki felfedezte az Izvorát. Amikor együtt voltunk ott, minden délután kivonult a motívumához, fel a Rozsályig sietett serényen. Egy pásztort festett az esti napsütésben, amint juhait nagy karlendítéssel tereli… Szép kép volt, a naplemente vörös-arany színeit apám is akkor kezdte keresni és festeni… Úgy emlékszem, hogy apámon kívül talán senki nem tartózkodott a nagybányai festők közül hosszabban ezen az erdésztanyán”. (Ferenczy Béni)     

Ha az Izvoráról szeretnénk a Kakastaréjra eljutni, nem kell kimásznunk a Rozsályra, hanem az üdülőtelepről keletnek szintben haladó kocsiúton indulunk el a kék háromszög jelzésen. 25–30 perces menet után a turistaút elhagyja a kocsiutat, s dél, délkelet felé fordulva kb. egy-másfél óra múlva a Jézur nyergében eléri a Rozsály (nyugat) felől vezető piros sáv gerincjelzését. Kevés turista választja a Rozsály-Kakastaréj útvonalat; Felsőbányáról, a sujori völgyből, vagy a Gutin hágóról könnyebb megközelíteni ezt a ritka természeti jelenséget.

A hajdani bányaváros alig 10 km-re fekszik Nagybányától. A fölötte púposodó 730 m magas Bányahegy tarka bányaomladéka már messziről magára vonja figyelmünket. Ahhoz, hogy a csúcsról élvezhessük a szép kilátást – akár nyugatról, akár keletről próbáljuk „meghódítani” – kettő, kettő és fél óra szükséges.

A Bányahegytől nyugatra a Borkút rövid völgye nyílik, a piros kereszt jelzés mentén csaknem az enyhén szénsavas ásványvízforrásig tart. Nem messze, az árokban láthatók a nyugati bányák emlékeit őrző „Schacht” romjai. A Borkút völgyén található sárga körös turistajelzés az ásványvízforrásnál kifordul a nyugati élre, s a Kisbánya fölötti Póka nyergéből leereszkedve halad át a falun és csatlakozik a katlan északi peremén a Rozsály-Izvora felé vezető piros háromszög jelzéshez. A borvízhez vezető úttól 150–200 méternyire, a Bányahegy omladékos oldala alatt van az erdei fenyőktől övezett Kék-tó. Nevét a meddőből kioldott rézszulfátos, kékeszöld színű vizétől kapta.

A két világháború között a Bányahegytől keletre folyó bányapatak völgyében meghúzódó bányatelepen át sétáltak fel a Bányahegyre (kék kereszt jelzés). A II. világháború után itt építették ki a bányában dolgoztatott politikai foglyok telepét.

A II. világháború után megépült a Nagybánya-Máramarossziget műút, majd a sujori bányákhoz vezető utat is kiépítették, s a Fekete-hegyi sípálya és drótkötélpálya, a Bódi-tó melletti, valamint a sujori menedékházak is elkészültek.

A felsőbányai Bódi-tó csaknem egy időben született a hasonló nevű fernezelyi tóval. Azért emeltek itt völgyzáró gátat, hogy a felsőbányai bányák és üzemek számára szükséges vízmennyiséget biztosítsák.

A mesterséges gát mögött összegyűlt vízmennyiség a XX. század második feléig kielégítette a felsőbányai bányák és üzemek szükségleteit. Az ’50-es években azonban már kevésnek bizonyult, ezért a gátat megemelték, anélkül azonban, hogy az alapokat megerősítették volna. Az építmény csak rövid ideig bírta a víztömeg nyomását: átszakadt, s a lezúduló ár jelentős károkat okozott. Ma a fürdőzők élvezik a tó hűsítő vizét. A Bódi-tó környéke télen sem kihalt, a sízők paradicsoma, amíg csak hó borítja a Fekete-hegy csúcsa alól idáig kiépített sípályát. A nem megfelelő gondozás a Sujori sípályák felé vonzza inkább a tömegeket.

A Fekete-hegy csúcsa középen kissé kiemelkedő, kb. 800–900 holdnyi csupasz terület. Kopárságát kevés fekete és vörös áfonya bokor enyhíti. A csúcs közelében nyúlik az ég felé a Nagybányáról is látható tévétorony, mellette a rádió-közvetítőállomás alacsonyabb épülete. Az épületcsoporttól nyugatra találjuk a tető bővizű, tiszta, üdítő forrását.

A Gutin ma Máramaros része, s más idetartozó hegységek (a Máramarosi havasok, a Cibles, a Radnai havasok) csúcsai jóval magasabbra nyúlnak.

A Gutinra – akár a Rozsályra, vagy a Fekete-hegyre – több jelzett és jelzetlen út is vezet. Autóval juthatunk fel a Gutin-hágóra (987 m). Itt egyből belecsöppenünk a Pintye mondák világába… ahol rövidesen elkészül az új Pintye szállókomplexum.

A Gutin hágón vezet át a Rozsályt a Kakastaréjjal összekötő piros sáv jelzésű ösvény. A jól kitaposott úton délnek, a Kakastaréj felé indulva enyhe kapaszkodóval kerüljük meg a Magura (1123 m) csúcsát, majd rövid félóra alatt kiérünk az Ökörmezőre.

A Pintye szökője mellett vezető régi úton a Ferenczy-család is járt. Az akkor még kamaszkorú Ferenczy Béni öt évtized múlva így emlékszik vissza erre: „Talált apám egy másik Izvorát is, a Gutin hegy alatt. 1905 nyarát innen kezdtük meg. Apám itt festette meg a lovagló gyermekek képsorozatához tartozó első képet. Ez a hely sem volt magasabb fekvésű mint a rozsályi Izvora, de táji jellege egészen más. Cser- és fiatal lomb- és fenyőerdővel sűrűn benőtt kanyargós völgy, mely fölött mindenütt kitűnt a nagy Gutin égbe emelkedő, sziklás, kopár koronája”.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *