A Szent kereszt felmagasztalásának ünnepe

Társadalom

A Szent kereszt felmagasztalásának ünnepét (Exaltatio S. Crucis) az egyház, és a Felsőbányai Kálvária búcsúnapját szeptember 14-én tartják.
A kereszt különbözõ változataiban az emberi vallást és kultúrát végigkísérõ leggazdagabb és legmaradandóbb geometriai szimbólum; õsi és univerzális alakzat, mely mintegy a kozmoszt képezi le a négy irány mozzanatára csupaszítva. Általánosabban a kettõsség és egység jelképe.
A keresztény mûvészet centrális szimbóluma a kereszt.
A magyar lakosság és Felsőbánya katolikus népe ma is tiszteli hagyományait, őrzi nyelvét és kultúráját, kitartó vallása mellett.
A kereszt a szenvedés jelképe… kilépett a templomból, a szent helyről, és a mindennapi élet, a munka, a szokásvilág tárgyi emlékévé lett.
Felsőbányán, a keresztnek különleges kultusza alakult ki. Könnyen magyarázható ez, a bányásznép szokásaival, sorsával, szenvedésével, mert a katolikus egyház papjai is arra törekedtek, hogy ez a kereszt iránti tisztelet ne üres tartalmat kapjon, hanem értékekkel töltse fel azok szívét, akik tekintetüket a magasba emelve Jézus szenvedéseinek gondolatával telnek és fohászkodnak.
Csillagos kereszt, magurai kereszt – Sziget felé, a hegytetőn álló kereszt (Krisztus–testébe a háború idején ott átvonuló szovjet katonák egy sorozatot eresztettek -) , kálváriai kereszt, a Csillagos kereszt a bányában raboskodók emlékére emelt kereszt, a Nagyközben, (Forrás – Kiskákás felé) volt fakereszt, most ott is vaskereszt látható, fakereszt a Giródtótfalu felöli bejáratnál, kapnikutcai kereszt – kettő is -, bányászlámpák a kereszten, bányabejárat feletti keresztek, mind nagyapáink keresztjei voltak és maradtak, hogy ne csak az ősök szokásait hirdessék, hanem a ma emberét is emlékeztessék.
Szent Pál figyelmeztetése szerint, – hogy a kereszt botrány azok számára, akik nem fogadják el, de üdvösség azok számára, akik elfogadják – könnyű szem előtt tartania bárkinek.
Messziről, a város felé közeledő szemlélő előtt egy kis fehér, köralakú építmény tűnik fel. Nem látszik ugyan az előtte magasló kereszt, de a kápolna, az a Kálvária. Ott mentek a bányák tárnái felé vezető utakon egykor a bányászok. Lámpájukkal meg-meg állva a kálvárián, krisztus keresztje előtt egy éneket, egy szívből jövő fohászt küldtek a Felsőbányán annyira tiszteletben álló keresztrefeszített felé. Bányászok nem járnak többé azokon az utakon, de ott van a felújított kálváriakápolna, előtte a kereszt, ami remélhetőleg nem fog megsemmisülni a ma élők néma, térhódító harcában sem.

Felsőbánya immár 800 éves múltját az ősök emlékének védelme jellemzi, tisztelve mindazokat a hagyományokat, melyeket ránk ruháztak, az utókor számára féltő kezeikkel mentették át. Sok ember lelkében még a hit, a vallás, az emberség olyan féltett kincsek, amelyekkel őseik is rendelkeztek ezen a vidéken, letelepedésük, megjelenésük idejétől fogva.
Isten segítségével 2007-2009. években történt a Kálváriatemplom restaurálása.
A főoltár restaurálása annyira hatásos „kálváriaszellemet” sugall, hogy ez egy külön golgotai képet rögzít a szemlélőben.
Szent Kereszt felmagasztalásának napján zarándokok, búcsújárók, keresik fel a kálváriát, akiknek nemcsak a dombtetőn emelkedő fehér kis kápolna messze látható képe a fontos, hanem sokkal több, az emberi hit, ragaszkodás a kereszten maghalt Jézushoz.

A 2019-i búcsúünnepen a szentmiseáldozat papjainak főcelebránsa és szónoka dr. Ágoston Ferenc bélteki plébános volt. Az ottlévők nagy tömege bizonyította a ragaszkodást, a kereszt tiszteletének és hódolatának megtartását, legalább egyszer egy évben, ezen a nagy ünnepnapon.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *