Az ezeréves város

Társadalom Turizmus Vidékünk

Gyönyörű természeti környezetben, a Gutin hegység lábánál terül el az a település, amely a Kárpátok hegyláncának kisebb hegységeivel van körülvéve. Ez a város: Felsőbánya. A város alapítására és múltjára vonatkozólag az irodalom különböző területein, monográfiákban és az archívumokban lelhetünk rá. Nagyon sokan nem ismerik még napjainkban sem e város múltját, történelmét, ennek évszázados fejlődését. A továbbiakban megpróbálom egy csokorba foglalni azokat az eseményeket, amelyek a város kialakulásának történetéről, ennek fejlődéséről árulkodnak összekötve az egyedülálló foglalkozással: a bányászattal.
Kincskeresők
A Zazar folyó által átszelt völgy olyan lehetőségeket biztosított az első látogatóknak, amelyek meggyőzőek voltak ahhoz, hogy több időre e településen maradjanak, és aztán elkezdhessék ittlétük megalapozását. Melyek voltak az első látogatók szándékai, azt egészen pontosan nem lehetett kideríteni, azonban hamar kiderült az őslakók szándéka: kincskeresés, arany és ezüst lelőhelyek feltárása primitív módon: vésővel és kalapáccsal.
Körülbelül 360 méter tengerszint feletti magasságban kialakult a település. Mons Medius, az álmok középpontja, azt biztosította, ami a legfontosabb: a megélhetést. Az erdők dús vadállat állománya, az építkezésre és fűtésre felhasználható fa megadta annak alapját, hogy olyan emberek vonzódjanak ide akik áhítoztak a meggazdagodásra. Néhol, a keskeny ösvény mellett látni lehetet egy-egy kis bányászházat. Ezek tipikus fajtái maradtak az építészetnek, de sajnos már egyet sem találunk eredeti állapotában.
Nagybányánál régebbi település Felsőbánya
Két település, amelyek majdnem egyszerre jöttek létre Asszonypataka (a mai Nagybánya) és Mons Medius (Felsőbánya), az évszázadok során majdnem mindig egybekötöttek voltak. Mindegyik megpróbálta körülírni sajátosan az életet annak ellenére, hogy mindkettőnek különböző sorsa volt. Egyéni módon alapozták az életet, a sors és bölcsesség függvényében.
Egyes feltételezések szerint a föld felszíne alatt nem is olyan mélyen található kincsek a bronzkorszakban voltak felfedezve. Más feltételezések a rómaiak korából származnak, de ismeretes az a tény, amely szerint a római határ kb. 100 km távolságra volt dél-nyugat irányban a Gutin-Cibles hegylánctól. Ez ellentmond annak, hogy bányászattal foglalkoztak volna a római településeken. Nem maradtak jelek a gótok idején bevándorlókról.
Az első telepesek
A szakirodalom és archívumok arra engednek következtetni, hogy a színesfémbányászatnak lenne valamilyen kapcsolata a német telepesekkel. Magyarország e részein ez a 1240-1370 közti tatárjárás után történt. Ebben az időszakban lehettek megalapítva a bányászvárosok, megjelennek az első szabad királyi városok. Egyes feltételezések szerint a bányavárosok ll. Géza idejében (1141-1161) voltak alapítva. Más történészek azt tartják, hogy ez lV. Géza idején (1235-1270) történt. Egy pápai dokumentum, említést tesz a város plébánosáról 1239-ben. I. Róbert Károly 1329. oklevele felsorolja a bányavárosokat, ahol tudomást szerzünk Asszonypatakáról és Mons Mediusról, amelyeknek közös bírójuk volt. Az 1333-1335-i pápai tizedlajstromok külön plébániát említenek a településen. Nagy Lajos király is kiváltságokat ad. Nagyon érdekes az 1347 szeptember 20-i dokumentum, amely a bíró választásáról és más kiváltságokról szól, melyek szerint a város szabad királyi uralom alá kerül. Ez a dokumentum a bányászattal kapcsolatos törvényeket is magába foglalja. Ennek alapján minden évben meg kell választani a bányabírót (magistrum montis), aki a városbíróval együtt ellenőrzi a bányászok munkáját, és együtt döntenek.

Megjelennek az idegen leigázók
Lazarevics István és Brankovics György sok keserűséget hagytak az akkori lakók számára. Lazarevics István 1411-ben lett a város ura, Brankovics György pedig 1427-ben. Ők mindent megtettek annak érdekében, hogy meggazdagodjanak, és ezért a lakókat elnyomták.
Érdemes megemlíteni néhányat a lakosság életét, sorsát keserítő nehézségek-zaklatások közül: 1460 – Albert lengyel herceg rabol és gyilkol a városban; 1562 – a Szatmárt ostromló török csapatok Felsőbányán is pusztítanak; 1567 – ismét lengyel martalócok garázdálkodnak; 1710 – a pestis 580 halottat szed; 1742 – a feketehalál több mint 700 embert pusztít el; 1771 – tatárjárás; 1780 – pusztító áradás; 1782 – sáskajárás; 1783 – hatalmas havazás okoz jelentős károkat. Mindezek ellenére a város lakói életben maradtak, a Bányahegy virágzó életet és a károk okozta veszteségek helyreállítását biztosította.
Szebb napok
Nem csak károk és veszteségek voltak feljegyezve a lakók életében, hanem örömök és felhőtlen napok is. Hunyadi János új kiváltságokat hozott a lakosság számára uralkodása idején (1446-1453). Az uralkodó látogatása különös eseményként volt feljegyezve a város történetében. A széphangú orgonát Zólyom várába vitette, kárpótlás gyanánt a város összes arany- és ezüstbányájának haszonbérét a templomnak ajándékozta. Mátyás király (1458-1490) újabb kiváltságokat ad a városlakóknak. 1575 körüli években telepeseket hoztak Felső-Magyarországról, német és tót családokat, amelyek révén a bányászat fellendül. Ugyanebben az időben alapítják meg a társpénztárt – bruder-láda.
A múlt század második felében a felsőbányaiak életét fontos események kísérték. Az arany és ezüst ára határozta meg a lakók jólétét vagy szegénységét. Mária Terézia idejéből fennmaradt első feljegyzések alapján a lakosság 3000-ről 5000-re növekedett.
Vázlatosan jegyeztem fel néhány adatot a városról, ennek alapításáról, amely Mons Medius nevét kapta alapítás után, mai neve Felsőbánya.
A jövő
Nem fejezhetem be ezt az ismertetést ha nem vetünk pillantást a jövőre nézve, amely bizonyosan gyökeres változásokat fog hozni a lakosság számára, kiváltképpen az utódok számára.
A bányászat, amely valamikor az egyetlen megélhetési lehetőség volt, napjainkban egyre bizonytalanabbá válik. Az Európai Unióhoz való csatlakozás változásokat fog vonni maga után, amelyek közül bizonyára sokak ismeretlenek még. A remény a turizmus és más iparágak fejlődése felé irányul. Egyre inkább úgy tűnik, hogy megvalósítható lesz a Gutin alatti alagút, amely megrövidíti a történelmi Máramaros felé vezető utat 25 km-ről, 4,5 km-re. A három létező természeti rezervátum, megfelelő felépítmények létrehozása, európai igényességű fejlődést hozhatna.
Áttekintve a hátrahagyott múltat, a jövő felé haladva, számunkra nem marad más, mint megfelelő ismereteket szerezni, hogy képesek legyünk az új Európába történő beilleszkedéshez, melynek már most is részesei vagyunk, a jövőben pedig egyenlő partnerekként élhetünk a fejlett országokkal, ahol az életkörülmények megteremtését már nem gondként kezelik.

    

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *