EMBERSÉGBŐL TÍZES

Hírek Magazin Társadalom Turizmus Vidékünk

2020. március 26.

Minden közösségben találkozunk gondokkal, melyek megoldása helységenként különbözhet, attól függően is, hogy melyik helyen kitől függ a megoldás, arra termett, arra való emberek dolgoznak érdekében, vagy elhanyagolt érdektelenség uralja a helyzetet. Az ember jelenléte mindenképpen fontos, meghatározó és ha akarat és jószándék is járul hozzá, akkor biztosra vehető a siker, a jó megoldás.

Ez általános, helyes elvek alapján működő eljárások sokasága, attól függően miről van szó, milyen irányból jönnek elvárások a megoldásra és az érintettekre. Esetünkben az idősek problémáit szeretném érinteni, közöttük leginkább találhatóak a betegek, tehetetlenek, a magányosak, akik már nem boldogulnak segítség nélkül, szükségük van a családjuk támogatására, a segítőkész társaikra, vagy éppen a társadalomra, ahol esetleg támogatásban részesülhetnek.

Felsőbánya ilyenszerű kiváltságos helyzete az ősidőkből folyamatosan gondoskodó volt. A történelmi idők folyamán sok támogatásra szoruló emberrel találkozhattak embertársaik. Maga a megélhetési tevékenység, a bányászat volt az egyik oka, ami nehézségeket, katasztrófákat, nyomorúságot okozott. Voltak özvegyek, árvák, betegek, szegények és róluk mind gondoskodtak a közösségben. Létezett az idősekkel és betegekkel  törődő odafigyelés. Akár városi szinten, vagy egyházi, a bánya által nyújtott segítség által létezett a gondoskodás.

A régi idők helyi sajtótermékeiben is találunk utalásokat különféle intézkedésekre: Például az 1896 november 8-i Felsőbányai Hírlap a városi alamizsnás koldusok szemléjéről számol be. A megtartott szemle eredményeként 12 személy nevét jegyezték, akik alamizsnás koldusnak voltak nyilvántartva. Másik példa a Felsőbányai Hírlap 1898. november 20-i számából, ahol ugyancsak a “városi szegények szemléjével ” foglalkozik a cikkíró. Bírálja az egyes helytelen intézkedéseket és jóhiszemű javaslatokkal jön a bizottságok felé. Rendszeres volt ez az intézkedés a kincstárnál, egyházaknál, valamint létezett a városi szegények pénztára, akik pedig ezek közül valamilyen formában részesült segélyben, nem járhatott házról-házra koldulni. Az adózó polgárság 9%-os pótadót fizetett éppen a koldulás megszüntetése végett.

Érdekes a Palmer Kálmán – Nagybánya és környéke, 1894  könyvévben található intézményesített megoldás, (195 old.) “A város kezelése alatt álló szegény ápoldának egy hat szobás, földszintes kőházán kívül van 20,063 frt. 37 kr. alaptőkéje, 15-20 elaggott, vagyontalan, helybeli illetőségű egyén nyer itt sz6állást.” … Ugyanitt esik szó egy “Szegény gyermekeket segélyező egyesületről, ahol évenkint mintegy 50-60 szegény iskolás gyermek láttatik el ruházattal, a szükséges tankönyvekkel, és pedig minden felekezeti különbség nélkül.”

Találunk még hasonló feljegyzéseket az ilyenfajta gondoskodásokról, sőt tudunk róla, hogy több más intézkedés eredményeként megfelelően viselték az idősek gondját (Bruder láda).

Létezett szegény-ház bármelyik politikai rendszer alatt. Az 1950-es években már a mostani helyén kezdett működni. A házat több alkalommal javították, bővítették, mígnem különösen megfelelővé vált az általában kb.70 ember befogadására, gondozására. Jelenleg 65 idős lakik ott. Hivatalosan is,  A NYUGDÍJASOK OTTHONA nevet viseli és intézményesített formában a város hatáskörébe tartozik. Sokféle embert találunk ott, a városból és máshonnan jötteket, szép nyugdíjjal rendelkezőket, vagy kevesebb jövedelemmel, esetleg teljes jövedelem nélkülieket. Minden alkalommal találtak megoldást, hogy mindenki helyzetlét megoldják, senkit sem tettek ki onnan azért, mert nem volt elegendő jövedelme.

Aki láthatta legalább az utóbbi 10 évben lakóinak sorsát, csak jó véleményt mondhat az ott dolgozókról. Arra való, kedves személyzet figyel az ott lakókra. Az intézmény vezetője az öregek “fia”, támasza. Mindenki meg van elégedve a körülményekkel, étellel és a tiszta környezettel. Több foglalkozásra vannak biztosítva helységek:  könyvtár, kápolna, kert, stb.

Leginkább a fő gondoskodás a Gherman Vasile igazgató dolga, akit bátran nevezhetünk az intézmény atyjának, prófétájának, aki nagyban járult hozzá a jelen anyagi és spirituális feltételek megteremtéséhez.

Ha pedig az otthoni egyedüllétre gondolunk, a szomorú magányra, az ilyen esetben létező hanyagságra, a nem rendszeres táplálkozásra, akkor örvendünk annak, hogy mindezek ott nem léteznek. Megoldott az egyedüllét miatt  előjött depresszió, az orvosi ellátás, az időtöltés többféle lehetősége. Több bentlakónak vannak rokonai, gyerekei, ismerősei, akik soha, vagy nem-igen keresik őket. Nem kell keseregniük a magány miatt, ez főleg megoldott, ha akarja az illető.

A város lakói igencsak ismerik az ott uralkodó helyzetet. Az igazgató nem kéreget havonta a városházán a neki járó fenntartási pénzért. Sokszor egyedül is boldogul. Ez még nekem is titok, de megvan minden szükséges.  A szürke mindennapok felvidítására vannak szervezett tevékenységek is, kirándulások más helységekbe, ünnepi pillanatok, vallásos és magán-ünnepek rendezvényei.

Sokan ismerik az ottani helyzetet és sokan szeretnének  ételt, vagy más javakat felajánlani a “szegény-háznak”. Nincs erre szükség, sőt, Gherman igazgató kéri, hogy ne tegyenek ilyen ajánlatokat, mert élelmiszert nem szabad és nem lehetséges elfogadni, minden ami szükséges ott megvan mindenkinek.

Most kivételesen ebben a sajnos világjárvány-veszélyben ha mégis valakinek lehetősége van, adományozhat tisztítószereket, védőruhát, kesztyűt, maszkot, amit szívesen elfogadnak.

Mindezekért az igazgató előre is köszönetet mond.

A jelenlegi krízishelyzet vezérelte ezt a nagylelkű igazgatót, hogy másokat is segítsen, az idősek házán kívül. Naponta több magányos idős-betegnek visz személyesen ebédet. Sokat számít gesztusa. Látszik a törődés, az emberség, elbeszélget a beteggel, ha kell orvosságot is visz nekik és ez a jótékonysága ritkán látott hatalmas segítség.

Látván az “Idősek otthona” ritka példaként működő sajátosságát, úgy gondoltam, hogy nem lehet elhallgatni ezt a jótékonyságot, ami felülmúlja a szolgálati kötelezettséget, magasabbra emeli az emberi nagyságot és Gherman Vasile igazgató rendkívüli emberségét. Semmiféle elismerést nem vár ezért. Mégis, minden szerénysége mellett a felsőbányai emberek kiemelkedő személyisége marad és lesz továbbra is, megérdemel minden tiszteletet embertársaitól. Nagyon sokan tanulhatnának tőle, magatartása, viselkedése ritkaságszámba menő, a közösség különleges embere.

Hitter F.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *