FELSŐBÁNYA VÁROS KÖZVAGYONÁRÓL – A megsemmisülés és védelem jegyében

Hírek Magazin Művészet Társadalom Tudomány Turizmus Vidékünk

Nyílt levéllel fordultam a város polgármesteréhez Bîrda Sebastianhoz, melynek rövidített változatát közlöm itt magyar nyelven, éppen azért, mert a város összes lakóját érintő problémákról szóltam, örökségünkről, őseink életét is befolyásoló dolgokról, melyekre a mai világban is többet kellene gondoljunk, hogy megtarthassuk azokat városunk életében, annak fejlesztésére, még szebbé tételére.

Ismereteink szerint nagyon boldogok lehetnénk, hogy városunk igen gazdag közvagyonnal rendelkezik. Ez a gazdagság különböző formában található, a középkorban már nagy hírnevet hozott a városnak. Később, amikor a rablógazdálkodás uralkodott el ezekkel szemben, nagyobb volt a préda, mint az elővigyázatosság és a 20. század vége fele, valamint a 21. század elején jelentek meg vélemények ennek a gazdagságnak a megmentése érdekében. Nem képzeljük el mennyi értékkel rendelkezünk a természetben, a föld alatt, az épített örökséggel, ami minket különlegessé tesz. Nem ébredtünk rá, hogy mennyire jobb életet lehetne teremteni, milyen civilizált életünk lehetne és más körültekintéssel jobb eredményekkel rendelkezhetnénk. Minden tőlünk függ, semmi túlzás nélkül mondhatjuk, hogy csak tennünk kellene mert lakosaink szorgalma csodákra képes. Sajnos, csak lassan érünk ilyen célok felé. Ha esetleg olvasunk valami jót egy közösségi oldalon, sorban jelennek meg a különféle kommentek, melyek teljesen más irányba terelik a figyelmet, az elégedetlenek szólalnak meg a saját utcájuk sorsával, a szeméttel, esetleg helyesírási hibák rendbetevésével kapcsolatban.

Mindenki okos, mindenhez értünk a politikától a technikáig, és a futballig, de nem történik semmi, esetleg ronthatunk, árthatunk, vagy tehetetlenek maradunk  fejlődésünket illetően.

Emberi erőforrásokra van szükségünk. Kutatásra és másolás nélküli munkára van szükségünk. Ilyen embereket keresünk, sok akarattal és egy jobb lehetőség megmentése érdekében. Vannak ilyen egyének. Köztünk vannak és ismerjük őket. Hagyjuk dolgozni, hogy munkájuk meghozza gyümölcsét.

A példákat végtelen hosszan sorolhatnám. Csak néhányat szeretnék kiemelni közülük, a többi inkább maradjon házifeladatként másoknak.

Tőlem talán inkább elvárnák a kulturális-művészeti téma érintését, a kortárs művészet lehetőségeiről szólókat, amiért tettem is bőségesen amennyit tudtam. Az utóbbi idők eredményei mindenképpen példanélküliek. A festészet, albumok, művészettörténet kiadása igen kevés érdeklődőt fog meg, nem pártolják bőségesen sem a mai kultúrában, sem a múltban.

Itt azonban nem maradok ennél a témánál. Nem írnék most a bányászatról sem, arról, ami első alaklommal vitte Felsőbánya hírét a nagyvilágba,  az itteni munka és kincsek eredményeként.

Különlegesek a körülöttünk látható természeti adottságok. Ezek közül többről is beszélhetnénk ami városunk javát szolgálta.

Kisebb mértékű beruházásokkal is nagy eredményeket lehetne elérni. Gondolok itt a turizmust érintő tevékenységekre, ami keresettebbé tenné ezt az ágazatot.

Beszélhetünk a zöld aranyról, amivel egy általános rablógazdálkodás helyett helyi eredményeket is lehetne felmutatni. Ez esetben talán a humán erőforrásokba tett beruházások lennének szükségesek.

Ha eltűnnek a környezetet fenyegető veszélyek, ami egyelőre azonban még nem történt meg, ezen a téren is sok lenne a tennivaló. Az 1990-es évek után jelentkeztek ilyen természetű foglalatosságok. Ioan Nădișan professzor és néhai Chereches Dorel 2000-ben már hivatalosan is nyilatkoztak: “Nagybánya – igazság a szennyezésről” kiadott könyvükben.- “A szennyezéssel, az ember saját sírját ássa meg“, a természet következményeit jól ismerjük, az nem bocsájt meg semmit, nem marad adós semmivel.”

Veszélyes maradt számunkra a talaj, a víz szennyezettsége, a levegő, a növényzet, az  állatvilág és az embert érintő szennyezettség. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az ökológiai gondokat. Talán ébredezünk és fel tudjuk fogni a szennyezés veszélyeit, napjaink legnagobb gondjai között.

Ilyen értelemben igen fontos Ioan Nădișan, Dorel Chereches és Ieremia Gabriela könyve 2001-ben: Nagybánya szennyezettségének kárhozata – az “Arany” jelenség.

Fontos és jelentőségteljes munkát tett közzé a Felsőbányán is jól ismert dr. ing. Maftei Leșan az Erdészeti Kerület volt igazgatója. A 2003-ban kiadott könyvben “Nagybánya és környékének erdei – fejlődés és jellegzetességek, természetesen az erdőgazdálkodással kapcsolatban találunk adatokat, az erdészet jelentőségének csökkenését a nagymértékű kivágások okozzák, a szennyezés következményeivel társulva.

A többezer éves fejlődés következményeként a természet egyensúlyba jutott, a területeken elterjedő háromnegyedes térfoglalásával. Az ember megakadályozta ezt a terjedést, nagymértékben csökkentette kevesebb mint egyharmadára, az erdőket elhanyagolták a természet  egyensúlya felborult.

Az erdő legfontosabb feladata a talaj, a víz védelme, a károk elleni küzdelemben, valamint az esztétikai, tájvédelmi, egészségügyet szolgáló, turizmust és tudományos foglalatosságot felölelő létében.

Az erdőgazdálkodás városunk körzetében Maftei Leșan mérnök idején 4900 hektáron történt. Egész tudományos munkájával a szerző az erdei növényzettel, a szennyzéssel és annak következményeivel, a természettel és a szénbioxid szennyező hatásával foglalkozott. Külön fejezetben írt könyvében azokról a kutatásokról, ami a külterületek szennyezett helyein egyes fafélék meghonosítását jelentette Nagybánya és Felsőbánya környékén.

Nem tudom pontosan milyen fázisba jutott vidékünk legnagyobb szennyezéséből kiindult SZELÍDGESZTENYE – (CASTANEA SALIVA)  sorsa.

Története a legősibb időkre, az ókorba nyúlik vissza, amikor már tudták…”ha 2-3 szem gesztenyét hordasz a zsebedben, az megszabadít a görcsöktől.”

Sok helyen találkozunk a gesztenyével a középkorban, majd az újkorban is, egészen a legújabban megtörtént szennyezésig. Helyi szinten a neolitikumból származó gesztenyéről tudtak.

1970-1980 között Nagybánya környékén 18.300 példány gesztenyét tartottak nyilván, Misztótfaluban 6.022 példány volt és Felsőbányán 1.000 példány. Összesen a 2.500 példány 5%-a, tehát 1.000 példány volt fiatal fa. Évtizhedekkel előbb, az 1990-es években a gesztenyetermés kb. 180 tonna volt.

Fontos említeni az 1976-ban megjelent kötetet “Máramaros természeti monumentumai” – I. Nadisan, T. Tataru, E. Gabor, V. Mares közös munkáját.

Nagyon fontos és elismert szerepe volt Ioan Nădișan és Maria Magdalena Payer könyvének: “A gesztenye haldoklása” címmel, ami a környezeti Aquis comunitar – az Európai Unió Környezeti Törvénykezés gyűjteménye, 2004-ben kiadva, a Nagybányai Északi Egyetem gondozásában. Ebben is fontos intézkedésekről szerzünk tudomást: “A gesztenye beteg. Semmi sem ismeretlen… kéregrákban szenved” – írták a szerzők.

A Nagybánya környéki szelídgesztenye megmenthető lesz – a szakemberek akkori véleménye szerint.

Kezelés: inekciót fecskendeznek a megtámadott részeken a kéregbe. Ez legalább reménykeltő volt, a 2015-i örömteli látszatok után. Az oldatot egy gomba vírussal telítették, ami hatott a kéregre, a gomba pedig hipoaktív lett. Addig, legalább 20% területen sikeres mentés volt, a kezelést folytatták. A mentési költségeket európai uniós pénzekből finanszírozták és 2005-2009 között is végezték, a helybeli beruházásokkal is, amit a Nagybányai Erdőkerülten keresztül, ugyancsak nagy összegeket költöttek erre. “Az utóbbi két évben legalább 50.000 lejt költött az erdészet. Nem fantasztikus összeg, de jelentős eredményedket mutatott” – hangoztatta abban az időben a sajtó.

Ugyanarról a gombáról volt szó, ami a többi európai ország gesztenyéit is megfertőzte. Nagy segítséget nyújtott a Brassói Erdészeti Kutatóintézet. Sikerült a biológiai kezelést azonosítani, ami a leg elfogadhatóbb volt – jelentette ki Costel Bucur, a Romania WWF akkori regionális igazgatója.

A 10 éves katasztrofális mérgezés a kéregrák által a 80-as évek elején történt. “A 90-es években kezdett mind jobban jelen lenni, majd a 90-es évek végére, a 2000-es években katasztrofálissá változott. Hatalmas területeken terjedt, a Nagybányát övező sávban 480 hektárból 80% volt érintve a kéregráktól, ami már az eltűnéssel fenyegette ezt a fajtát.

Később, (2018-ban) a szakembereknek sikerült megmenteniük ezt a kincset, amiből finomságokat lehet készíteni. Európai pénzekből, megfelelő kezelést biztosítottak, a gesztenye ilyenképpen megmenekült.

A kéregrák Európa erdeiben hatalmas károkat okozott az utóbbi évtizedben. Az országban egyetlen hely a Gorj megyei Tismana és Máramaros, ahol nagy területek váltak mentettekké.

“Itt hatalmas rákosodott területeken, jelenleg teljes a gyógyulás“, hangoztatta Nicolae Pop Nagybányai erdészmérnök.

“Remélhetőleg, 5-10 év múlva elérjük az 1000, 2000 kg-os termelési szintet, amint az 25 évvel előbb volt, amikor nem volt kéregrák.” , mondta egy helybeli lakos.

Az európai gesztenye továbbra is veszélyeztetve van a gesztenye-darázstól, ami 80%-os kárt is okozhat. A darázs Kínából jött és Olaszországban 2002-ben jelent meg, de már ott van Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban. A gyors terjedése ellenére a leggyorsabb EFSA intézkedés ellene 2010-ben jelent meg.  A termelési károk  az Európai Unión kívüli gyümölcs importját részesítették előnyben, Így Kína és Törökország lettek elsők világaszinten a termés mennyiségét illetően, meghaladván az uniós államokat kevesebb mint 15 év alatt.

Ilyenképpen a jelen helyzet képét nem ismerjük pontosan. Remélhetőleg visszaáll majd a régi helyzet, mint akár az ókorban volt, hogy e vidék híres gesztenyetermő legyen.

Nem tehetem, hogy Felsőbánya kincseiről beszélve, ne említenék még néhányat ezek közül.

Igen érdekes és fontos munka mutat rá ezekre a kincsekre a Ioan Nădișan és Marcian Bîrda 2016-ban kiadott könyvében: Máramarosi természeti kincsek címen.

A könyvben elbűvölő leírásokat mutatnak be a védett területekről, melyekben felbecsülhetetlen természeti értékek vannak, melyek közül több is Felsőbányához tartozik, ezeket szeretném említeni elsősorban.

A szerzők érdeme, hogy pontosították az adatokat, jelzéseket, védelmet és leírást ebben a nagyméretű munkájukban, megjelölték az évszázados, különleges fákat – írja dr. ing. Valentin Bolea.

Az ekológiai világkrízis mindannyiunkat érint, a biodiverzitás ki van téve a veszedelmeknek, a Földön zajló életet is érinti. A világméretű veszedelemmel szemben jelentek meg újdonságok is, vagyis a természethez történő visszatérés.

A több mint 400 oldal terjedelmű jelentős könyvből  tájékozódhatunk a védett területekről, a védett növényzetről, – a természet emlékműveiről, a védett állatfajtákról, turisztikai Máramaros egyes ekológiai történéseiről.

A jelentős fejezetekből kitérek kivételesen néhányra ezek közül: a védett területekre (rezervátumok),  közülük hozzánk tartozó a “Kakastaréj” geológiai rezervátum, a “Tatár szoros” természeti rezervátum, a “Kék-tó”, a Rónaszéki fenyő (larice) rezerváció,  a Lacul Morarenilor mocsár rezervátum,  a Kisbányai paleontológiai rezervátum, barlang rezervátumok, geológiai rezervátumok és még sok más a leírtak között.

Védett növényzet – évszázados fák és családi nevezéssel ellátott  védett növények, gyógynövények. Végtelen érdekes a védett állatvilág leírása.

A természet-ember kapcsolata érdekesen szemléltetett, melyben az ember a természet ellenségévé vált, ezzel együtt saját ellenségévé is, elítélve ezekkel saját terveit, saját jólétét, haladását.

Világgondot jelent  ez az általános természeti krízis. A könyvben megtaláljuk az összes ágazatokat, melyek érintenek, melyeken átestünk, de nyomaik még sok ideig megmaradnak. Sürgős lenne az ekológiai nevelés, amivel jobb eredményekhez juthatnánk egészségünk érdekében, olyanképpen, hogy Románia ne a 34. helyen szerepeljen a világ 200 országa közül ezen a téren, ami nem válik dicsőségünkre.

Igaz a megállapítás hogy: “a természeti változások és a terrorizmus napjaink két legnagyobb veszélye”…

Tanulmányozva ezeket a kincseket, Ioan Nădișan és Marcian Bîrda könyvében leírtakat, segítségünkre lehetnek a veszélyek enyhítésében ebben az életben, mai világunkban.

Hitter Ferenc

2020. november 29.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *