Kozák Mari verse – Emil Lajos Kovács képéhez
Ma is…
Mellém állt az Isten
csak úgy fésületlen
hunytam le a szemem
magamat szégyelltem
hát ujjam közé csíptem
a tegnapi gondot
szám szélére kiült
akár egy akarnok
ő meg mellém állott
átölelte vállam
havat hozott a szél
én csak árván vártam
szólani sem tudtam
csak halkan nevettem
az éjszakai égen
egy csillagot kerestem
mellém állt az Isten
ma is csak szégyellem
bánatom feledve
elé nem térdeltem
mondtam buta szókat
minek is fecsegtem
számon kértem tőle
az én kicsi kincsem
mellém állt az Isten
én meg fésületlen
öleltem keresztem
s lettem istentelen.
