MEGJELENT a DISZNÓTOROS BÁNYÁSZVACSORÁK

Hírek Magazin Művészet Társadalom Turizmus Vidékünk

A napokban jelent meg egy újabb kötet, egy „könyvecske”, amiben tőlem szokatlan módon olyan témáról írok, ami mindennapjainkat tölti ki, de kevesebbet olvasunk róla, főleg a monográfiákhoz közelálló stílusban.

DISZNÓTOROS BÁNYÁSZVACSORÁK

Jelképesen mutatják, hogy éppen az evésről  van szó. Inkább monográfia-rész, az, amit szeretünk, amiről szívesen beszélünk és ami nélkül nem élhetünk. Gasztronómiáról, az evéskultúráról, mégpedig még pontosabban a bányavidékek evéskultúrájáról van szó.

Itt, a mi környezetünkben nem lehet elválasztani a szokásokat, ízeket, fogásokat az európai civilizáció fejlett gasztronómiájától. Főleg, ha tekintetbe vesszük az erdélyi konyhát, akkor már tudjuk, hogy a világ egyik leg-ízletesebb, kedveltebb, keresettebb ételkínálatáról beszélünk, hiszen a nyugati civilizáció nyíltan is „határának” tekintette és tartja ezt a régiót és nem csak a Monarchia országaiban, de kihangsúlyozottan a mi vidékünkön is előszeretettel kérték a „bécsi szeletet”, a marha gulyást, vagy éppen a bicskahegyre tűzött szalonnát.

Nem receptkönyvet, nem ételrecepteket akartam leírni, másolni, nagyanyáink szakácskönyveiből. Ma már annyira gazdag források hozzák a jobbnál jobb, finomabbnál finomabb ételféleségeket, miközben a konyha egész felszerelése, technikája is teljes mértékben megváltozott. Az edények sem hasonlítanak a régi rézből készült mindenféle, falra akasztott edényekhez. Aztán, hol van a szabadkémény, a tartósítás legfontosabb helye, a kemence, a sütés-főzés legfőbb lebonyolításának „oltára”? Tehát másféle szemszögből szerettem volna emlékezni őseink szokásaira, ízlésére és maradva az egyik legfontosabb tulajdonságnál, az „ízlésnél” elmondani egyes, kis részleteket a mindennapi konyhatitkokból, szokásokból, disznóőlésből, töltött bárányról, stb., ami elsősorban Felsőbányát, de általában a bányavidéket jellemzi.

Fogyasszák szeretettel és jó gondolatokkal kedves olvasóim ezt a kis monográfiát is, amiből esetletg még étvágyra is gerjedhetnek egy-egy régi jó  ízlés megérzése kapcsán.

Köszönöm a már eddigi érdeklődést, de ismerve ezt főképpen Felsőbányán és általában, a könyvet rendkívül kis példányszámban jeletettem meg. Bármikor lehetséges az utánnyomás. Nem is tudom kiknek? Mindenképpen, a múltnak, a jelennek, vagy esetleg a jövőnek írtam?

A szokásos helyen (ajándéküzlet-xerox) lehet hozzájutni.

Hitter Ferenc

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *