VÍRUSOK, JÁRVÁNYOK, VESZEDELMEK

Hírek Magazin Társadalom Tudomány Vidékünk

Még évek múlva sem fogunk mindent pontosan tudni a koronavírusról. De most már úgy tűnik, hogy tudunk egyet s mást és majd még többet is az idő múlásával, valamint az egyre inkább terjedő hírekből azt is, hogy emberi beavatkozás, emberi kéz csinálta kialakulását és terjedését. Nem bizonyítottan, de erről is beszélnek már igen magas szinten, sőt fenyegetőzések is elhangzottak peres ügyek indítására. Azt is sokan hangoztatják mind a médiában, mind más utakon, hogy sok a “fekete hír”, az álhír, ami valószínűleg igaz is. Mit is tehetnének sokan, akik azt mondják, az övék az igazság és biztosra vesznek a vírusról szóló minden hírt. Igaz is, nem is, de mindenképp a valóságot majd csak sok idő múlva oldja fel a rejtély és akkor lehet majd szidni a hibásokat mindenért, mert perektől kezdve kutatásokig és kísérletekig csak lesz valami arra utaló, hogy a koronavírus honnan indult.

Egyelőre a világon tomboló sok járványról tudunk, talán még azokról sem mindent, de mindenképpen a mostani veszedelem egyetlen biztos megelőzéséhez járul a kesztyű és a maszk, édeskevés egy 21. századi tudományos világ megoldásaként.

A betegségek egyidősek az emberiséggel, de amint az emberek áttértek a földművelésre, a járványok terjedése drámaian felgyorsult. A kereskedelem megjelenése tovább rontott a helyzeten, hiszen általa még több ember érintkezett egymással, ráadásul az állatokról emberekre is átterjedő betegségek is könnyebben „átugrottak” a sokat utazókra. A korai időkben olyan betegségek terjedtek el, mint például a malária, a tüdőbaj, a lepra, az influenza vagy a himlő. Ráadásul az emberiség minél civilizáltabbá vált, minél nagyobb városokban lakott, minél egzotikusabb úticélokra jutott el, és minél különfélébb népekkel, állatokkal érintkezett, annál nagyobb lett a világjárványok esélye.

Az emberek annyit már az ókorban is sejtettek, hogy a fertőzéseket szabad szemmel nem látható dolgok, talán „apró magvacskák” terjesztik, és azt is elég jól tudták, melyik betegség ragályos és melyik nem, viszont a fertőzés mikéntjére a 19. század végéig nem kaptak választ. Az 1870-es években született meg a bakteriológia tudománya, mely lehetővé tette a mikroorganizmusok kimutatását a mikroszkóp alatt. Innentől lehetséges beazonosítani a baktériumokat és a vírusokat, ekkor születtek meg a gyógyszerek és az első vakcinák (kivéve a himlőt, mert az az elleni védőoltást már a 18. században felfedezték egy véletlen folytán).  Jobb híján isteni csapásnak tekintették a ragályokat a bűnökért, amelyekért vezekelni kell. Szélsőséges megoldást találtak erre a flagelláns mozgalom hívei, akik az első, 1347-53-as pestisjárvány idején magukat tömegesen ostorozva járták a településeket, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, és a járvány megszűnjön. Vagy – egy fokkal közelebb kerülve a realitáshoz – a levegő megromlásának tulajdonították a megbetegedéseket. Ez ellen különböző illatosítókkal vagy épp büdös anyagokkal próbáltak védekezni, nagy köztéri tüzekre is rádobták őket, így „fertőtlenítve” a levegőt. Bevetették még az ecetet is, illetve a mai olvasónak is ismerős, 16. századtól használt pestisálarcot, melynek csőrébe gyógynövényeket helyeztek. Érdekes módon ez be is vált, de nem a növények, hanem a teljes védőruházat miatt – ez volt lényegében az első gázálarc. Rengeteg mágikus gyógymód létezett még, amelyek még a korabeli orvosi könyvekben is fellelhetőek. A ragályt próbálták megelőzni amulettekkel, talizmánokkal, vagy arzénmágnessel, amit szerencsére csak kívülről helyeztek rá a páciens testére, hogy kiszívogassa belőle a betegséget. Pestis ellen útilaput használtak, de csak a neve miatt, vagy pápafüvet – mást néven benedekfüvet – Szent Benedek gyógyító erejében bízva.

Alig két évszázad alatt a Föld lakossága – amely addig jelentősen eltérő sebesség és evolúció szerint élte az életét Európában, a Távol-Keleten, Afrikában és az amerikai kontinenseken – egységes, egyként mozgó embertömeggé vált, a digitális világ börtöne, a kontinenseket áthidaló közlekedés egységessé kovácsolta az emberiséget.

Amíg nem csöppentünk globálisan bele ebbe a történelemkönyvbe illő világjárványba, a XXI. századi ember nem tudatosította a történelem régebbi világjárványainak hétköznapokra, gazdaságra, politikára és közgondolkodásra gyakorolt hatását. Például a Római Birodalmat alapjaiban megrázó, a lakosságát megtizedelő, a hadsereget megbénító és ezáltal a birodalom politikáját is alapjaiban meghatározó ún. Galénosz-járványra, vagy az Antoninusok korának pestisére.

A filozófus-császár, Marcus Aurelius idején tomboló járvány érintette a Közel-Keletet, a teljes Római Birodalmat és feltehetően még az észak-európai területek egy részét is, tehát az akkori világ negyedét. Egy biztos: a Marcus Aurelius idején pusztító járvány megölte a császár öccsét és társcsászárát, Lucius Verust, megnehezítette az akkor zajló markomann háborúkat, tönkretette a világ legnagyobb birodalmának gazdaságát és a félelem, a lelki válság új vallási mozgalmakat hozott létre. Az Antoninus-pestishez hasonló, radikális változásokat okozott a valamivel jobban ismert és a közgondolkodásban ma is élő Fekete Halál, az 1347-ben kirobbant pestis. A járványok alapvetően európai jelenségek voltak, bár szinte kivétel nélkül Keletről indultak.

Az emberiség akkor kezd „globálisan” megbetegedni, akkor kezd egy testként működni, lélegezni és cselekedni, amikor a kontinensek közötti, egyébként mindig létező kereskedelem felélénkül és a déli féltekét is felfedezik és meghódítják a XV-XVIII. századokban. Az Európából Amerikába behurcolt szifilisz – amely mondhatni „ingyen” megoldotta a spanyol, portugál, holland, francia és amerikai gyarmatosítók problémáját, kipusztítva a bennszülött lakosság jelentős hányadát – gyakorlatilag az első globális világjárvány volt a XVI. században. Ekkor azonban a világ teljes lakossága alig fél milliárd, és csak néhány ezer ember tudott évente kontinensek között mozogni, több hónapon át, izoláltan hajókon.

A fejlődés a sokezer kilométeres távolságokat több hónapról, néhány hétre, majd a XX. század elejére már csak néhány napra szűkítette le. Elindul a globalizáció néven ismert gazdasági, politikai és társadalmi jelenség, amely eggyé tette az évezredeken át elválasztott, vagy kevésbé összekötött emberi közösségeket. 1800-ban már egy milliárd ember él a golyóbison, 1927-ben pedig már „2 milliárd ember. Ez a rohamos, a természet törvényei ellen szóló népességszaporulat óriási gazdasági problémává vált, a soha nem látott területű birodalmak – Spanyol Világbirodalom, Brit Világbirodalom, Orosz Birodalom, az Egyesült Államok – pedig újraértelmezték a hatalom és a társadalmi szerződés természetét. A XX. század Nagy Háborúja már ennek a globálissá, eggyé lett emberiségnek a jele.

A XIX. században, 1889-1890-ben lezajlott az első, globális és jól dokumentált influenzajárvány. Megjelenik a mikrobiológia Robert Koch és társai révén; 1892 óta ismert a vírusok világa is, igaz, az influenza vírusokat csak 1933 óta ismerjük.  A korabeli plakátokból már jól látszik, hogy a világjárvány globális probléma, a megoldásért pedig a globális monopóliumért viaskodó gyógyszercégek harcoltak már akkor is. Bár regionális karanténok léteztek, de 1889-ben még nem volt sem globálisan mediatizált félelem-propaganda, sem pedig a korabeli orvostudomány nem tudott mit kezdeni a jelenséggel. A Gauss-görbe tehát 1889-ben – ahogy a történelem összes, addigi járványához hasonlóan – exponenciálisan felrobbant, majd leesett.

Az emberiség azonban a zavaros elméletek mellett, mikrobiológiai ismeretek nélkül is képes volt felismerni, hogy a ragályok emberi érintkezéseken, kereskedelmi útvonalakon keresztül terjednek – tulajdonképpen ez eredményezte a közegészségügyi rendszer létrejöttét. A járványok szorosan összefüggtek egyébként nemcsak az éhínséggel, hanem a háborúkkal, a haderők mozgásával is, különösen ilyen hadi betegség volt a vérhas: Bécs 1529-es ostrománál Szulejmán csapataiban is feltehetően vérhas pusztított, amelyet el is neveztek „morbus hungaricus”-nak (később ezt a kifejezést a TBC-re kezdték alkalmazni).

Az egyik legismertebb és legnagyobb járvány a történelemben az úgynevezett Fekete Halál volt, amely 1347 és 1351 között tombolt. A patkányok bolhái által hordozott bubópestis kétszázmillió ember halálát okozta, az akkori európai lakosság mintegy 30-50 százalékát kiirtva. Ez a járvány körülbelül megfelezte Európa lakosságát, de az ezután hullámokban következő pestisjárványok már nem voltak ennyire pusztítóak.

Már az első, 14. században lezajlott nagy pestisjárvány megjelenésekor létrehoztak vesztegzárakat, az elsőt Velencében 1374-ben 30 napra, majd 1377-ben Raguzában egy szabályos, 40 napos karantént (innen is a név, quarantine a 40 napi elzártságból ered). Magyarországon 1510-ből származik az első adat arról, hogy egy várost vesztegzár alá vetettek, és megúszta a pestist; arról is maradtak fenn adatok, hogy Pest és Buda az 1738. évi pestis alatt még egymás ellen is vesztegzárral védekezett.

Emellett a fertőzötteket megpróbálták elkülöníteni – eleinte a saját otthonaikban, később, a 18. századtól külön veszteglőintézeteket és járványkórházakat hoztak létre erre a célra. Az 1738-as pestisjárvány után Mária Terézia uralkodása idején vesztegzárállomásokat is felállítottak Erdélytől a Habsburg Birodalom déli részéig a határon, több hónapos karanténba téve minden Keletről érkező kereskedőt, nem kevés kárt okozva az üzletnek.

Felsőbányát msem kerülték el a pestis-tifusz járványok és az áldozatok száma mutatja a nagy veszteségeket: 1710. július és augusztus havában 580 személy hunyt el. 1742-ben kitört pestisben 700-an haltak meg. Az 1837-ben kitört nagyméretű tifusz járvány a városban ugyancsak nagyon sok emberi életet követelt.

Csak a nagy országos járványok esetén vetették be a központi, nagy volumenű óvintézkedéseket, volt amivel megtanultak együtt élni, például az évente jelentkező influenzával vagy himlővel. A 18. században Magyarországon tízévente végigfutott 4-5 nagyobb járvány, tífusz, pestis, diftéria, himlő vagy vérhas (1831-től pedig a kolera), a nyári időszakban jellemzően visszahúzódva. Periodikusság is jellemezte őket: amint egy bizonyos betegség kapcsán immunitást szerzett egy közösség, a kór 20-30 évre el is tűnt, viszont ahogy megjelent egy védettséget már nem élvező generáció, újra fellángoltak az adott kórokozóhoz köthető járványok – a pestis például 20-30 éves periódusokban támadta a lakosokat.

A bakterorológiai kutatások és a vakcinák előtti időkben tehát a nagyobb járványok ellen a karantén hozott megoldást. A pestis terjedését viszont érdekes módon még az antibiotikumok feltalálása előtt sikerült tartósan megfékezni, ugyanis a harmincéves háború során Európában lecserélődött a patkánypopuláció: a norvég patkány kiszorította a házipatkányt, a pestisbaktériumot hordozó bolha így már nem tudott min megtelepedni. De nemcsak a járványügyi szabályozás, hanem a 19. században meginduló urbanizációs fejlődés, a (kolerajárvány miatt is szükségessé vált) csatornázás, az angolvécék megjelenése, a higiénia javulása is hozzájárult a nagy történelmi járványok eltűnéséhez, legalábbis radikális mérséklődéséhez.

A második legnagyobb járvány az 1520-ben kezdődött himlő volt, amelyet a konkvisztádorok hurcoltak be az amerikai kontinensre. Szakértők úgy vélik, a kontinens őslakosainak 90-95 százalékát kiirtották azok a betegségek, amelyeket a gyarmatosítók hoztak magukkal, mert előbbiek immunrendszere teljesen felkészületlen volt az általuk nem ismert kórokozókra. A himlő 200 éven át szedte áldozatait Közép-és Dél-Amerikában, 56 millió embert ölt meg. Történészek szerint az inka civilizáció bukását is ez okozhatta.

A feketehimlő évente félmillió emberéletet követelt, és a felgyógyultak rosszabb esetben megvakultak (ahogy fél szemére Kölcsey Ferenc), jobbik esetben „csak” egész életükre elcsúfították őket a sebhelyek. A hatékony védőoltásoknak köszönhetően viszont ez az egyetlen ragályos betegség, amelyet sikerült eltörölni a Föld színéről. Ne legyenek illúziónk, lepra, pestis, az Európába csak 1830-tól betörő kolera is létezik még a bolygó félreeső zugaiban, csak már a pusztításuk jóval kisebb mértékű.

A történelem harmadik legnagyobb járványa, a spanyolnátha az egyik legismertebb, hiszen a 20. században tombolt, és számos film, valamint regény is megörökítette a pusztítást, amit az emberek körében végzett. Az első világháború lezárásának környékén kezdődött, és megtizedelte a már egyébként is rosszul táplált, és a háború négy éve által megtépázott immunrendszerű Európa lakosságát.

A korabeli újságokból kitűnik, hogy hosszú ideig beszüntették az oktatást is, az iskolák és egyetemek például hosszú hetekre is bezártak. Ennek ellenére a Gauss-görbe akkor is még a természetes útját járta és két évbe került, amíg a vírus eltűnt.

Szakértők szerint ezt a betegséget a H1N1 vírus okozta, és valószínűleg disznókról terjedt át az emberekre. 1918-19-ben tombolt, 40-50 millió ember halálát okozva. A világ összes kontinensén végigsöprő világjárvány (pandémia) csak ez az egy volt a történelem során, az Amerikából az I. világháborúban katonák által behurcolt, nagyon virulens influenzatípus, a spanyolnátha. Magyarországra 1918 nyarán érkezett meg, halálozási rátája decemberre elérte a 10%-ot. Sok hasonló intézkedést hoztak akkoriban a maiakhoz: a tömegközlekedési eszközökre tilos volt betegen, maszk nélkül felszállni, bezártak a mozik, színházak, mulatók főiskolák, egyetemek, a kávéházak korlátozott nyitvatartással üzemeltek, a telefonokat selyempapírba csomagolva lehetett használni. A járvány több áldozatot hozott, mint az első világháború; csak Európában 2 millióan halhattak meg benne, világszinten 25-50 millióra tehető a halottak száma. A modern korban ez volt a legpusztítóbb járvány, a középkorban viszont a rossz higiéniai és egészségügyi feltételek mellett, alapvető információk híján sokkal rosszabb volt a helyzet.

A XX. században az emberiség azonban aligha tanult ebből valamit: a spanyolnáthát még legalább öt, hivatalosan is világjárványnak nevezhető egészségügyi krízis követett 1968-69-ben az ún. hong kongi influenza-világjárvány, a SAARS, a MERS, a sertésinfluenza vagy a 2018-as nagy influenzajárvány.

Ismert még a történelemkönyvekből a Londonban, 1665-ben mintegy 100 ezer embert elpusztító „Londoni Nagy Pestis”.

A 20. század egyik legrosszabb emlékezetű járványa a HIV/AIDS, ami a mai napig tart, de mostanra gyógyszerekkel kezelhetővé vált a betegség. Akik meg is fertőzödnek HIV-vel, normális életet tudnak élni, míg a ’80-as években halálos ítéletnek számított, ha valakiről kiderült, hogy elkapta a vírust. Az AIDS 1981-től kezdődően keltett riadalmat, és csimpánzokról terjedt át az emberekre. Először a meleg közösségekben ütötte fel a fejét, ahol szélsebesen kezdett terjedni a ’80-as években, szexuális érintkezés által. Addig, amíg meg nem találták, hogyan kell kezelni az immunrendszert gyengítő vírust, becslések szerint 25-35 millióan haltak bele a betegségbe, illetve a legyengült immunrendszer okozta egyéb szövődményekbe. A HIV világjárvány –  mintegy 30.000.000 áldozatott követelt alig negyven év alatt – Románia száz éves történetének legsúlyosabb járványa volt: a Ceausescu-kor végén, a siralmas orvosi ellátás, kórházi körülmények, az orvosi tűk újrahasználása révén közel 16.000, többségében gyerek fertőződött meg.

A kortárs orvostudomány alig egy éven belül felfedezi majd a COVID-19 elleni védőoltást, addig pedig túléljük ezt a járványt a Gauss-görbe tudatos kordában tartásával.

Bill Gates 2015-ben hangsúlyozta: egy újabb koronavírus vagy influenza-világjárvány megjelenése lehet, néhány százezer vagy millió áldozatot fog hozni. Globális válságcsomag és globális stratégia kell ennek kezelésére. De a COVID-19-et szinte biztosan követheti majd COVID-25, COVID-30, COVID-50 a XXI. században. A kortárs mikrobiológia már évek óta arról ír, hogy egyre több, ún. szuperbaktérium jelenik meg, mivel túlságosan sok antibiotikumot használtunk az elmúlt fél évszázadban, ami miatt számos olyan bakteriális betegség – például a kankó vagy a bakteriális tüdőgyulladás – amit eddig kezelni tudtunk, hamarosan gyógyíthatatlanokká válnak.

A naponta közölt megbetegedések, fertőzöttek száma 2020. április 17-én 2.158.594 volt a világon. A halottak meghaladták a 145 ezer számot.

Romániában több mint 7 ezer fertőzött és majdnem 400 halott volt. Magyarországon 1600-an felüli a fertőzöttek és 142 a halottak száma.

Európában Spanyolországban185 ezer fertőzött és majdnem 20 ezer halottról tudnak és Olaszországban majdnem 170 ezer és több mint 22 ezer halott van nyilvántartva. Franciaország lenne a köbetkező a sorban, majd az Egyesült Királyság. A Világtérképen állandóan követni lehet 185 ország statisztikáját.

A COVID-19 történelem lesz 1-2 éven belül. Rossz emlék. De ha az emberiség nem konfigurálja önmagát újra, nem gondoljuk újra a világgazdaságot, világpolitikát és a természettel való kapcsolatunkat, akkor a XXI. században fajunk még nagyon sok járványban fog izoláltan, egyedül, virtuális fogságban szenvedni.

—————————————————————-

Forrásmunkák:

– A napi sajtó és statisztikák megjelent adatai,

– A történelem legpusztítóbb járványai és azok tanulsága

Írta: Nóra Shenouda  •   17/03/2020

– A történelem 10 legpusztítóbb láthatatlan tömeggyilkosa

Szűcs László cikke a HONVEDELEM.HU-ról – szmo.hu
2014. március 03.

– (A cikkben szereplő információkért köszönet Horányi Ildikónak, a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweiss Orvostörténeti Múzeum főmuzeológusának! A múzeum Facebook-oldalán egyébként naponta tesznek közzé érdekességeket járványtörténetből.)

Hitter Ferenc

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *